Hópelyhekké válik lassan minden felhő...
Mélyen bent ez a szív,
most már gyengédebben jár.
Egy ablakból szép dal szól és
csillagszóró sírja lángját...
Így sír bennem gyermek képpen
az elbújt boldogság, ünnep!
Mondd, miért félsz?
tőlem... mondd, hová mész?!
Így hajlék nélkül az égi fényből
juthat-e csöppnyi rész nekem?
Hóból takaró, bánatból sál...
Fagyos könny hull az égből,
az ünnep ezzel jár - így egyedül.
Néha ráeszmélek,
hogy kívül nincs karácsony,
mert a lelkünk az ami örvend
és a lelkünk az ami fáj.
S ha egy ablakból szép dal szól és
csillagszóró sírja lángját...
Tőlem függ csak, hogy meddig rejtőzik még
az a "szebb világ"!
Hisz' az ünnep csak úgy szép,
ha képes vagyok szeretni még.
Mert nincs karácsony, ha magam bezárom
és nem teszem ki eléd!
Szólj, hát ölelés, de hagyj békén, sár!
Fagyos könny, hullj az égből,
de ajándékkal várj!
Rejts most fa alá
majd bonts ki, végzetem!
Tőlem nincs más ajándék,
hát vidd az életem!

Hát, vidd az életem.